Egy kolléganőm fényképeit nézegetve szúrtam ki, hogy gyerekei micsoda érdekes járgányon ülnek. Áradozott róla, hogy mennyire jó, hogy milyen jó átmenet a kismotor és a pedálos bicaj között. Mivel nem vagyok híve a pedálos biciklin a pótkeréknek, igencsak felcsigázott. Egyedül akkor bizonytalanodtam el, amikor megmondta az árát (állítólag 20 ezerért vették). Mivel a saját jó minőségű bringámat is csak fele ennyiért vadásztam a vaterán, rögtön elkezdtem ebben az irányban gondolkodni. Sajnos akkor nem találtam olcsóbb eladó darabot.
Még egyszer elkértem a fényképeit, hogy alaposan szemügyre vegyem a felépítését. Nem tűnt túl bonyolultnak, így elhatároztam, hogy elkészítem magam. Elkértem tőlük a bringát egy estére, hogy sablont vegyek róla. Már csak kereket kellett szereznem. Sikerült is egy lestrapált bicajhoz hozzájutom, aminek a kerekei teljesen jó állapotban voltak. Kezdődhetett a barkácsolás. A váza és az ülése 12 mm vastag maradék rétegelt lapból lett kivágva, a kormánynál lévő többi anyag is mindenféle maradék faanyagból állt össze. A kormánya egy rossz seprű nyeléből készült.
És hogy meglegyen a kellő komfort, kapott az ülés egy kis huzatot, a kormányrúd markolatot és persze csengőt. Előre macskaszemek kerültek.

Tényleg nagyon nagy siker lett. Nagyon jól felkészít a kétkerekű biciklizésre, mert tulajdonképpen megtanít két keréken egyensúlyozni, és ezután a pedálosra átülve már csak tekerni kell.
A kismotor stabilitása után eleinte kicsit bizonytalanul mentünk, de egy esős nap ezt is megoldotta. Az oviba mentünk, és a járda tele volt hatalma pocsolyákkal. Bogika kérdően nézett rám, hogy ezeket a járdaszéles pocsolyákat hogyan hidalja át. Azt találtuk ki, hogy nekifut, és mikor a pocsolyához ér, felemeli mindkét lábát, és szépen átgurul rajtuk. Kicsit koszosak lettünk, mire az oviba értünk, de ez nálunk sosem gond, viszont megtanultunk két keréken egyensúlyozni!!!
Később Bogi egy utcahossz alatt megtanult a pedáloson is bicajozni.

Hogy ezeknek mi köze van egymáshoz? Elkezdtünk mosható pelusozni...

Két okból. Az egyik gazdaságossági, a másik környezetvédelmi. Mindkettőt egyaránt fontosnak tartjuk.
Pár havi eldobható pelus árából be lehet szerezni a mosható pelusokat, egy 20 darabos készlettel már kényelmesen el lehet lenni. Eredményeképpen ezután nem termelsz több tonna szemetet, nem kell kiadnod évi 100 ezer forintot eldobható pelenkára, és a babád popsija sem érintkezik többé szintetikus anyagokkal. Tovább nem szeretném részletezni, mert már számos kimutatás készült róla (Pl. itt van egy jó kis cikk)
Szelektíven gyűjtjük a szemetet, az utóbbi időben már szinte csak a pelus került a vegyesbe. Amióta mosható pelust használunk, kb. 1/3 bevásárlózacsi méretű vegyes szemetet termelünk. Már gondoltam is rá, hogy lemondom a szemétszállítást :-)

A mosások száma sem nőtt jelentősen. Kertes házban lakunk, állandóan fúrunk-faragunk, egy gyerkőcnek pedig szerintem az a dolga, hogy minél többet kint legyen a kertben a levegőn, ami persze termeli a koszos ruhákat. De ebből sosem csináltunk gondot. A mosógép eddig sem pihent túl sokat, így a többlet fel sem tűnik neki. A mosható pelusokat természetes mosószerekkel kell mosni, ami tovább "zöldíti" a háztartást. Ezzel, hogy a szintetikus mosószereket száműztük, és bevetettük a mosódió - mosószóda párost, olcsóbb is lett a mosás, és a mosógépemből is eltűntek a csúnya fekete lerakódások. A pelusok a mosásig teafaolajos vízben áznak, ami fertőtlenítő hatású és nagyon kellemes illat van tőle a fürdőszobában. (mennyivel jobb, mint a szemetesben büdösödő eldobható társa...)

A nappali pelusoknál egész gyorsan kialakult, hogy mely típusok válnak be. A zsebes pelusok nagyon praktikusak, tényleg hihetetlen gyorsan száradnak, de legnagyobb sajnálatomra - Réka egy kis házi vízmű - nálunk nem sokat bírnak. Így nálunk a külsős-belsős verzió a legmegbízhatóbb. Pamut és bambusz anyagú pelenka belsőre kerül egy vízzáró külső réteg.
Az éjszakai pelenkázás már nem ment ilyen könnyen. Folyamatosan arra ébredtünk éjjel, hogy Réka hasa tocsog a pisiben (hason alszik), vagy enyhébb esetben a combjánál ázott át. Kénytelen voltam visszatérni éjszakára az eldobható pelusokra. De gondoltam, nem adom fel ilyen könnyen, biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek ilyen hason alvós pisigyáros gyerkőce van... Belevetettem hát magamat az internetes fórumokba, és nagyon sok hasznos tapasztalattal gazdagodtam. Ott találkoztam először a gyapjú pelenka külsővel. Kissé hihetetlennek tűnt, de gondoltam, ha másoknak ilyen jól bevált, akkor mindenképpen megér egy próbát. A bebújós fazon mellett döntöttem, mert az pont ott takar, ahol nálunk a szivárgások, átázások voltak.
Megújult lelkesedéssel vágtattam a legközelebbi kézimunka boltba gyapjú fonalat venni, lebontottam egy régi pulcsit, majd éjszakába nyúló kötögetés eredményeképpen megszületett az első gyapjú külsőnk. A lanolinos kezelés után - ez biztosítja a vízzárást - jöhetett az első próba. És sikerült!!! Átaludt éjszakák, semmi szivárgás, és remekül szellőzik, egyáltalán nem fülled bele - azóta is hibátlanul működik.











Nem tudom, ki hogy van vele, én kimondottan élvezem ezt a mosható pelenkázást. Sokkal élvezetesebb egy mosható pelusba becsomagolni a popsit, mint az eldobható műanyag vacakba... csak bátorítani tudok mindenkit!

Aki kedvet kap a gyártáshoz, itt talál hozzá mintát a kötötthöz, itt meg a varrotthoz.
Az Álomboltban pedig várják gazdijukat az új darabok

És íme az első darab - gyerekkezek által. Azon törekvésem, hogy próbáljuk színek szerint kiválogatni a virágokat, kudarcot vallott, így ez egy igazán szép tiritarka verzió.



Persze lehet variálni a színekkel. Már leszedtük a következő adag virágot, mert persze anya a saját elképzeléseit is meg szeretné valósítani :-)

Ha itt a jó idő, nincs is jobb annál, mint kiköltözni a teraszra. Reggeltől estig ott eszünk, sőt amióta kialakítottam a kis kerti konyhámat, gyakran ott is főzünk. Persze nem egy luxus konyhát kell elképzelni, amolyan saját készítésű tábori verzió, de mi nagyon szeretjük.

Kulcseleme ez az un. parti főző, amit tulajdonképpen egy kis üstház bográccsal. De ugyanúgy rátehető a tárcsa, a kerámia edény, vagy egy méretes vas serpenyő. Nagyon kényelmes, mert nem kavargatás-kóstolgatás közben nem égeti a lábamat a tűz, mint a szabadtűz fölé tett bogrács vagy tárcsa esetében. A zárt tűztérnek köszönhetően bárhol felállítható, és nem is fogyaszt sok fát. (pl itt lehet kapni: www.kertikonyha.hu)


És hogy igazán "otthonos" legyen a kis kerti főzősarkom, jó hasznát vettem egy a családban leselejtezett fa előszoba falnak, amire remekül rá lehet akasztgatni a tárcsát, a grillrácsokat, és különféle a főző eszközöket.


A kerti mosogató ötlete onnan jött, hogy egy lomtalanítás során találtam egy régi mosogató tálcát... és már meg is álmodtam az én kis kerti pultomat.A szekrényke maradék faanyagokból állt össze, az alsó tároló részébe befér a grillező és tartozékai. A csapot úgy alakítottam ki, hogy a locsolótömlőt lehet rácsatlakoztatni. Meleg nyári napokon úgy felmelegszik benne a víz, hogy elegendő meleg vizet is szolgáltat :-)


És mindehhez jön a nemrég elkészült teraszunk, aminek - számomra legalábbis - nagyon értékes kincsei a felújított régi tárgyak: a kredenc, a pad és a karosszékek. Innen rálátunk az egész kertre, amiről nemsokára - legalábbis nagyon remélem - még írni fogok. (hogy hogyan lett pincéből bio tó...)

Nemrég lehetőségünk adódott, hogy apát elkísérjük egyik isztambuli útjára.


Ajándékozás címén nem szeretek mindenféle kacatot összevásárolni, mindig az eredeti ötletekre és saját készítésű tárgyak készítése az elsődleges szempont, főleg olyanok, amelyek elkészítésében a gyerek kezek is szerepet kapnak.
Egyik nap kihajókáztunk az egyik közeli szigetre, ahol tengerpart és strand volt a program. Bogikám nagy kőgyűjtő, ritkán van olyan nap, hogy a zsebében ne bújna meg egy-egy kövecske. Hát ez a kavicsos tengerpart tiszta aranybánya volt számára! Kilószámra hordta hozzám a szerinte szebbnél szebb köveket. Persze mindet azzal a céllal, hogy hazavigyük :-)


Már a strandon is próbáltunk selejtezni. Ennek eredményeként a harmincból legalább négyet sikerült otthagyni... Később a szállodában titokban még kipakoltam párat és elrejtettem a terasz egyik virágládájába - így sikerült megszabadulni még legalább tíz méretes példánytól. Arra azonban  nem számítottam, hogy apából is előbújik a gyermeki lélek: mikor meglátta a virágládába pakolt köveket, rámutatott egyre, hogy az az ő kedvence, azt ő gyűjtötte... plusz egy vissza.

Közben kitaláltuk, milyen különleges szerepet is kaphatnak ezek a kövek. Befestjük őket, és ők lesznek az ajándékok a nagyszülők számára.
Íme a kis alkotó, és az elkészült alkotásaink. Bogika virágokat festett, és próbáltam valami török motívumokat varázsolni a kövekre. Persze a legnagyobb elővigyázat ellenére is szőnyegmosás lett a vége, de ebből mi ugye nem csinálunk problémát :-)
Rábukkantam a török rovásírásra is, így került egy két példánya rovásírással az Istanbul felirat. (lehet, hogy egy hozzáértő a haját tépné, ha meglátná.  Mindegy, nekem a török rovásírás ábécéből ennyit sikerült megfejteni...)

Szeretünk íjászkodni. Különösen a férjem. Bogikának is készítettem faágból egy gyerek darabot, akkor 4 éves volt. Most már 6 évesen igazi íja van, igazi tegeze, és saját nyílvesszői.


Természetesen a férjem ötlete volt, hogy készítsek íjász babákat is a klasszikus waldorf babák mellé. Gondoltam miért is ne, nem lehetetlen. Elkészültek az első darabok. Van nekik tegezük benne nyílvesszőkkel és természetesen íjjal. Bogika már le is tesztelte őket. Azt mondja jól működnek :-) Mindenesetre másfél óráig  játszott velük...

A mai multifunkciós babakocsik valóban nagyon praktikusak, ennek ellenére elolvadok, ha meglátok egy-egy ilyen típust. Egyszer kislányommal egy antikvitásban jártunk, ahol kiszúrt egy ehhez hasonló darabot. Odasimult hozzá és olyan sóvárgó tekintettel nézett rám, aminek anyai szív igencsak nehezen tud ellenállni.... Már-már kezdtem meginogni, mikor megláttam az árát. Az gyorsan felébresztett, és megbeszéltük, hogy anyának most nincs ennyi (18000 Ft!) pénze.
Viszont a fejembe vettem, hogy egyszer lesz egy ilyen kis mesebeli babakocsink, ha törik, ha szakad, és onnantól kezdve folyamatosan vadásztam egy olcsóbb darabra.
Az idő meghozta az eredményt, kb. fél évvel később a mienk lett ez a csodálatos darab:

Bogi lányom odavan érte - tele lehet rakni az általunk gyártott babákkal.

Nagyon sokáig törtem a fejem azon, hogy milyen lenne legjobb fürdőszobai mosdó szekrényke. Számos lakberendezési újságot és internetes oldalt átnéztem, de valahogy hosszú ideig nem találtam rá a megfelelőre.
Egyszer egy barkácsáruházban megláttam ezt a pultba süllyeszthető mosdókagylót, és hirtelen megszállt az ihlet: gyorsan át is szaladtam a faárus részlegre, ahol a megfelelő munkalap megtalálása után már össze is állt álmaim fürdőszoba pultja. Szabálytalan, íves kivágása egyfajta természetességet sugároz, nem is beszélve a rönkfa lábról. Alul is egy íves kivágású polc kínál bőséges rakodóteret. Az alsó polcot egy kockás függönyke takarja, amit egy rugalmas műanyag rúdra lett felfűzve.

Végre elkészült a pult. Természetességével olyan kellemes melegséget kölcsönöz a fürdőszobának. Már csak az nem tetszett az összképben, hogyha megfordultam, a csempével borított kád hideg látványa fogadott. Következő utam a barkácsáruházba a lambériákhoz vezetett, és addig fúrtam-faragtam, hogy nemsokára egy kellemes kis faborítást kapott a kád. Kültéri zselés lazúrral kezelve kimondottan jól bírja a ráfröccsenő (kis ebihalaimnál olykor-olykor rázúduló...) vizet. Persze az álom egy ilyen fürdődézsa, de jobb híján a kis faborítású kádunk is megteszi.

Számos bútordarabunk készült már maradék - sőt hulladék - faanyagból. Nagyon szeretjük a fából készült tárgyakat, és azon belül is különösen a girbe-gurba rönkfákat. Ez is egy ilyen darab. Értékét nagyban növeli, hogy kedvesem készítette nekem karácsonyra. Imádom ezt az asztalt. Persze normál hétköznapi állapotában nem így néz ki -  tele van pakolva. Az oldalsó farönk is adja magát, hogy mindenfélével teleaggassuk.

... hogy néha a hugi is kipihenhesse az élő játékbaba szerepkört :-)

Le a kalappal Rékuskám előtt, igen jól tűri nővérkéje ötleteit, mikor is élő játékbabának használja. Réka feküdt már a játék babakocsiban, legutóbb meg a kis babaágyban találtam meg.


Olykor azért a huginak is kijár a pihenés. Ilyenkor nagyon jól jön az ötletekből ki nem fogyó tesó számára a csecsemő formájú Waldorf baba, ami formáját, testtartását tekintve nagyon hasonlít egy kisbabára. Méretei megegyeznek egy újszülött méreteivel - 50 cm hosszú - és a kistesó kinőtt ruhái is jók rá.


Igazi nyúzható, öltöztethető, pelenkázható baba. Van neki horgolt sapija, és horgolt kiscipője is. Nekem a kiscipő tetszik a legjobban - elkészíteni is nagy élmény volt. A neten találtam képet egy hasonlóról, és nagyon örültem neki, hogy elsőre sikerült megcsinálni.


Amúgy a hugi is szereti a babát - néha "kölcsönkapja" a nővérétől - vagyis ha éppen megunja, odaülteti az ölébe a babakosiba. Ilyenkor Réka bűvöli, vagy éppen nyúzza. Már többen azt hitték messziről, hogy egy igazi baba ül ott az ölében... :-)



 Ez a baba is, mint a többi igazi Waldorf baba, csak természetes anyagokból készül. Töltete 100% nyers gyapjú, testanyaga pamut, puhája vászon és pamut, haja pamutfonal. Nem csoda, hogy a lányok imádnak hozzábújni.

A Waldorf babákról további információkat itt találsz: http://alomkucko.hu/index.php/waldorfbaba
Ha te is szeretnél ilyet, látogass el ide: http://alomkucko.hu/index.php/alombolt/alombolt-babak-es-kiegeszitok